„Nélkülünk most mindannyian németül beszélnének” – hangzott el Donald Trump amerikai elnök szájából a svájci Davosban.
A Világgazdasági Fórum (WEF) pódiumánhangzott el a kijelentés, amely egyszerre volt hivatott hangsúlyozni az Amerikai Egy
„Nélkülünk most mindannyian németül beszélnének” – hangzott el Donald Trump amerikai elnök szájából a svájci Davosban.
A Világgazdasági Fórum (WEF) pódiumánhangzott el a kijelentés, amely egyszerre volt hivatott hangsúlyozni az Amerikai Egyesült Államok történelmi szerepvállalását és jelenlegi súlyát, de azonnal fagyos hangulatot teremtett a Svájci Alpokban. Az elnök ugyanis szemlátomást elfelejtette a legalapvetőbb tényt a helyszínnel kapcsolatban: Svájc négy hivatalos nyelve közül éppen a német a legszélesebb körben beszélt.
A beszéd nem csupán egy szerencsétlen nyelvi botlás miatt maradt emlékezetes. Brüsszeltől Berlinen át Párizsig a európai vezetők többsége sértőnek, túlzónak és történelmileg pontatlannak találta Trump szavait. Az elnök ismét azt az elméletét fejtegette, miszerint Európa „rossz úton halad”, ám ezúttal nem a tengerentúlról, hanem európai földön, szövetségesei és partnerei arcába vágva fogalmazta meg kritikáit - számol be róla a BBC hírügynökség.
Grönland - Az üzlet, ami nem üzlet
A fórum egyik legbizarrabb pontja az Egyesült Államok Grönland iránti töretlen étvágya volt. Bár Európa-szerte hatalmas megkönnyebbülést keltett, hogy Trump kizárta a katonai erő alkalmazását a sziget megszerzése érdekében, az alapvető probléma változatlan: az amerikai elnök egy olyan területet akar birtokolni, amelynek tulajdonosai – a dánok és a grönlandiak – határozottan kijelentették, hogy az nem eladó.
Grönland olvadó területei felkeltik a bányavállatok érdeklődését is.
Trump érvelése szerint Grönland megszerzése „teljesen ésszerű tranzakció” lenne, figyelembe véve az USA évtizedek óta nyújtott katonai támogatását. Sőt, az elnök odáig ment, hogy kijelentette: Washington hibázott, amikor a második világháború után „visszaadta” a szigetet. Ez a kijelentés azonban komoly történelmi ferdítés, hiszen Grönland soha nem volt az Amerikai Egyesült Államok része.
A dán diplomácia nem hagyta szó nélkül a támadást. Lars Løkke Rasmussen külügyminiszter Koppenhágában kijelentette: bár pozitív, hogy nincs katonai fenyegetés, az elnök ambíciói szemlátomást változatlanok és aggasztóak. Eközben Grönland fővárosában, Nuukban a kormány már brosúrákat osztogat a lakosságnak arról, mi a teendő egy esetleges „válsághelyzet” esetén. Bár Peter Borg miniszter szerint ez csak egyfajta „biztosítási kötvény”, a dokumentum puszta létezése jól mutatja a feszültség mértékét.
Vámok és paktumok: A Rutte-rejtély
A politikai nyomást Trump a gazdaságban is kamatoztatni kívánta. Korábban 10%-os büntetővámmal fenyegetett meg nyolc olyan európai országot, amelyek „meghiúsították sarkvidéki ambícióit”. A fórum végén azonban váratlan fordulat következett: az elnök a közösségi médiában bejelentette, hogy visszavonja a február 1-jére tervezett vámokat.
Trump állítása szerint „megállapodás kereteit alkotta meg” Grönlandról és az Arktiszról, miután egyeztetett Mark Rutte NATO-főtitkárral. A részletek azonban homályosak. Senki sem tudja pontosan, hogyan egyeztethető össze ez a „terv” Grönland szuverenitásával és Trump azon vágyával, hogy a szigetet teljes egészében birtokolja.
Sértettség és szolidaritás
A beszéd során az elnök nem kímélte a NATO-szövetségeseket sem. Különösen Dániát becsmérelte, felidézve 1940-es kapitulációjukat a náci Németország előtt, azt sugallva, hogy az ország képtelen megvédeni magát. Ez a „történelemlecke” mélyen felháborította a dán közvéleményt, elfeledve, hogy Dánia az afganisztáni és iraki missziók során arányosan több katonát veszített, mint szinte bármely más szövetséges.
A legtöbb gúnyt azonban Emmanuel Macron francia elnök kapta. Trump nyíltan viccelődött Macron napszemüveges megjelenésén és „kemény” fellépésén. Bár az amerikai elnök hangoztatta, hogy „kedveli” Macront, a megjegyzései után hozzátette: „Nehéz elhinni, nem igaz?”.
Merre tovább, Európa?
Az európai vezetők számára ez a fajta diplomácia már-már kimerítő. Egy évet töltöttek azzal, hogy hízelegjenek az elnöknek és megnyugtassák őt, cserébe pedig újabb fenyegetéseket kaptak. Bár a vámok visszavonása némileg csökkentheti a feszültséget a csütörtöki rendkívüli EU-csúcson, a bizalom alapjaiban rendült meg.
Trump azzal fejezte be több mint egyórás beszédét, hogy odahaza „az emberek nagyon elégedettek” vele. Lehet, hogy Washingtonban ez így van, de az elnök által oly gyakran emlegetett Európában ez az elégedettség ma távolibbnak tűnik, mint valaha. A transzatlanti szövetség jövője most azon múlik, hogy a „varázsmegoldások” mögött valódi diplomácia vagy csak újabb üres ígéretek rejlenek.
