Két friss premiert hoztunk a filmajánlónkban, amely könnyed és jó választás lehet a nézőknek. A mozikban egy francia vígjáték folytatása, a Ki hitte volna? 2.: Az esküvő próbálja újra megnevettetni a nézőket, míg a Netflixen Berlin és a Hermelines hölgy hozza vissza A nagy pénzrablás világának egyik legkarizmatikusabb figuráját, ráadásul egy rózsaszín Porsche-vel. Az egyik családi káosz, félreértések és francia humor, a másik elegáns rablás, bosszú és látványos átverés.

Filmajánló a mozivászon rajongóinak
Ki hitte volna? 2.: Az esküvő – francia vígjáték családi káosszal
Első filmajánlónk ezen a héten került a mozikba. A Ki hitte volna? 2.: Az esküvő a 2024-ben sikeres Ki hitte volna? folytatása. Az első rész 2 milliós nézettséget ért el, így várható volt a folytatás. Julien Hervé pedig a rendező. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész végződött. A családok már épp kezdenék feldolgozni a DNS-tesztek okozta sokkot, amikor újabb váratlan fordulattal szembesül a család. Alice és François továbbra is az esküvőjükre készülnek, ám kiderül, hogy a korábbi genetikai vizsgálatok során technikai hibákat vétettek. Ez újabb félreértéseket, sértődéseket és családi feszültségeket indít el. A két örömapa Frederic és Gerard újabb akciójukkal felborítják a családi nyugalmat. Ráadásként még egy távoli rokon is megjelenik, akiről senki semmit sem tudott.
A szokásos francia vígjátékok sablonja alapján készült a film
A film klasszikus francia vígjátékként működik. Nem akarja újra feltalálni a műfajt, inkább a kulturális különbségekből, a családi előítéletekből és az identitással kapcsolatos félreértésekből építkezik. A humor fő forrása továbbra is az, hogy két nagyon különböző család próbál valahogy közös nevezőre jutni, miközben minden új információ csak tovább bonyolítja a helyzetet. A főszerepben Christian Clavier viszi a prímet továbbra is. Őt a Bazi nagy francia lagzi szériából, a Jöttünk láttunk visszamennénk és az Asterix Obelix filmekből ismerheti a néző. Mellette Didier Bourdon hozza a szokásos béna francia karaktert, a Bor mámor Provance szerethető karakteréből emlékezhetünk. A női főszereplő pedig a Cesar-díjas Sylvie Testud, akit az óriási sikert elért Tokió-tortúrában láthattuk. De a Piaf filmben is szerepelt és Francois Saganról készült filmben is emlékezetes alakítást nyújtott, amiét több díjra is jelölték. Mindenesetre a film a francia vígjáték jól ismert dramaturgiája érvényesült és a főhőseink mind szerethető karakterben állítanak tükröt a nézők elé a társadalmi ítélkezésről, az előítéletekről és arról, hogy a család nem választható.






