A koronavírus mint társadalmi, gazdasági és egészségügyi krízis, nagy kihívások elé állította világunkat, kárt tett az ellátási láncokban, soha nem látott szintű munkanélküliséget teremtett, amivel együtt a lakossági fogyasztás is visszaesett, így összességében elmondható, hogy a vírus térdre kényszerítette a világgazdaságot.
Legalábbis egy kis időre.
A pandémia első hónapjaiban a turizmus szenvedte el a legnagyobb károkat, mivel a járvány fokozatosan gyorsuló terjedése miatt az emberek utazási kedve lecsökkent, ami a szezonálisan kiigazított adatokban is meglátszódott. A határok zárása miatt a különböző transzporttevékenységek is háttérbe szorultak, így a szállítmányozás leállása miatt a koronavírus hatása szép lassan az összes vállalatba és vállalkozásba begyűrűzött, amit csak tovább rontottak a lokális korlátozások, mivel így a vásárlók száma is drasztikusan lecsökkent. Ezzel párhuzamosan hatalmas méretű eladási hullám alakult ki a piacokon.
A pénzügyi szektort is elérte a válság
A koronavírus magas volatilitást és erős instabilitást hozott a világ pénzügyi piacaira. Ilyen nemkonvencionális gazdasági körülmények között a pénzügyi szektor is eladói nyomás alá került. Egyszerű belátni, hogy ez miért is történt. A bankok egyfajta könyvelői is a reálgazdasági folyamatoknak, mivel hatalmas érdekeltségük van abban, hogy a fogyasztók mennyit költenek, milyen szívesen vesznek fel hitelt, és úgy összességében, milyen kilátásaik vannak a jövőre nézve. Ha erről az oldalról közelítjük meg, miért érintette kritikusan a bankok részvényeinek az árfolyamát a COVID-19 okozta válság, láthatjuk, hogy tökéletes pillanatnyi képet adott a reálgazdaság helyzetéről, pontosabban a piaci szereplők várakozásainak alakulásáról.
Egy másik oka is van annak, hogy a pénzügyi szektor nehézségekkel küzdött 2020 első felében ez pedig nem más mint, hogy kénytelenek voltak céltartalékot képezni az előreláthatólag kialakuló hitelveszteségre, mivel az adósok vagy a számos országban bevezetett hitelmoratórium, vagy a pénzügyi helyzetük drasztikus romlása miatt átmenetileg nem fizették a felvett hiteltartozásukat. Amerika legnagyobb bankjainál a veszteségekre elhatárolt összeg olyan nagy volt, hogy meghaladta a bankok eszközállományának értékét. A JP Morgan Chase 8,2 milliárd dollár, a Bank of America 4,7 milliárd dollár, míg a Citigroup 7 milliárd dollár értékben becsülte meg a várható hitelveszteségét, ami a Citi esetében háromszor annyi, mint a bank teljes eszközállománya.
Ilyen várakozások mellett indult a gazdaság és a pénzügyi szektor számára a 2020-as év.
Az ingatlanpiaci fellendülés hatása a bankszektorra
Az Amerikában kialakult recessziós körülmények miatt a központi banknak lépnie kellett, ami abban nyilvánult meg, hogy az irányadó kamatot 0 körüli szintre csökkentették, melynek első számú célja a gazdaság élénkítése volt. Ennek következtében a hitelek olcsóbbá váltak a vállalatok és a lakosság számára egyaránt. A 30 éves, fix kamatozású jelzáloghitel történelmi mélypontra zuhant, egészen 2,65%-ra, ami beindított egy lakásvásárlási folyamatot az Egyesült Államokban. Miért kiemelten fontos a pénzügyi szektor szempontjából, hogy hogy is áll a lakáspiac?
Historikus adatok alapján elmondható, hogy amikor a lakásárak csökkennek a hitelt felvevők nagyobb valószínűséggel válnak fizetésképtelenné, ami növeli a bankok hitelveszteségét. Ez azzal magyarázható, hogy egy egészségesen működő expanzív gazdaságban a lakásárak és a munkabér nagyjából egyenes arányban növekszik. Azonban amint egy átmeneti vagy tartós sokk éri a gazdaságot a munkanélküliségi ráta emelkedik, a medián bérek átmenetileg csökkennek, így az emberek lakásvásárlási kedve, illetve lehetősége lecsökken, ami a kereslet-kínálati egyensúly miatt lenyomja az árakat. Összefoglalva az ingatlanok értékében bekövetkezett csökkenés recessziós időszakhoz köthető, melynek során az emberek nem képesek fizetni a felvett hiteleiket, így a bankok is megszenvedik ezt az időszakot. Ezt a folyamatot láthattuk a 80-as, 90-es években, a 2000-es dotkom és a 2008-as pénzügyi válság idején is, illetve a koronavírus első hónapjaiban, amikor a lakásárak csökkenni kezdtek, ami azonban nem tartott sokáig.
A hitelezési moratórium és a rekord alacsony jelzáloghitelek miatt piacra ömlő kereslet stabilizálta az ingatlanok árait és átmenetileg az egekbe repítette az új építésű családi házak eladási számát. Milyen hatással lehet ez a bankszektorra?
Két fontos faktort kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy megértsük a folyamatot. Az egyik a bank szemszögéből nézve, ingatlanpiaci fellendüléskor megnő a bankok jelzáloghitelezési kitettsége, ami növeli a mérlegértéküket abban az esetben, amennyiben törlesztik ezeket a felvett kötelezettségeket. Amerikában jelenleg 3,4 millió állampolgár jelzáloghitele kapott fizetési halasztást. Felvetődik a kérdés, hogy ez így miért javítja a bankok helyzetét? Az ingatlanpiac és a pénzügyi szektor teljesen más viszonyban van azóta, hogy jobban szabályozzák a bankok tevékenységeit, melynek hatására azok hitelelbírálása sokkal szigorúbb. Lakossági oldalról is kedvezőbb a helyzet, mivel az átlagbérek növekedtek a vírus előtti helyzethez képest, amivel a lakásárak nem tartották a lépést, illetve a jelzáloghitelek kamatlábai is tartósan alacsonyan maradtak, nem úgy, mint 2008-ban. Ezek a felvett hitelek tehát nagy valószínűséggel törlesztve lesznek, ami miatt a vártnál kisebb hitelveszteségeik lehetnek a bankoknak.
A másik fontos faktor a vállalati hitelek iránti kereslet. Amennyiben nőnek az ingatlanárak gazdasági fellendülésről beszélhetünk. Ilyenkor a cégek részvényeinek és tulajdonukban lévő ingatlanjaiknak értéke emelkedik, bevételük stabilizálódik, ami csökkenti a kockázati besorolásukat, így a bankok számára sokkal megbízhatóbbak hitelezés szempontjából. Nem beszélve arról, hogy gazdasági expanzió esetén a cégek beruházásaik számát is növelik, amit tőkeáttétesen, idegen és saját tőkéből egyaránt finanszíroznak. Ez az utóbbi tényező inkább közvetett hatása az ingatlanpiaci fellendülésnek, azonban semmiképp nem elhanyagolható.
Ezt a két hatást figyelembe véve elmondható, hogy a 2020-ban kialakult lakáspiaci helyzet pozitív hatással van a bankszektorra. Két statisztikus, Mark Flannery és Leming Lin, 1996 és 2006 közötti időszakban megvizsgálta, hogy a lakásárak változása hogyan hat a bankok mérlegére, és regressziós módszerük pozitív korrelációt és 0,5 elaszticitást mért. Ez azt jelenti, hogy a lakásárak 1%-os növekedése átlagosan 0,5%-kal növeli a bankok mérlegét. Ezt a pozitív irányú együtt mozgást nem csak a jelzáloghitelek esetén tapasztalták, hanem a lakossági és vállalati hiteleknél is egyaránt.
Hogyan teljesítettek a részvények?
Február közepén a koronavírus gyorsuló terjedése a tőkepiacokat is elérte, ahol pár hét alatt hatalmas pusztítást végzett. Az S&P 500 index már épp a 3400-as szint közelében volt, amikor egyetlen hónap leforgása alatt 2100-ig esett. Kivétel nélkül az összes fontosabb szektor negatív tartományban volt az előző évhez képest, és ebbe a pénzügyi szektor is beletartozott. Február végén és március első felében az összes bank árfolyamát a szokásosnál erősebb pozitív korreláció jellemezte, ami a piac egészét érő sokkok egyik statisztikailag is kimutatható jellemzője. Ez azzal magyarázható, hogy a koronavírus a világ összes vállalatára hatással volt közvetlenül vagy közvetve, így az eladói nyomás a tőzsdén jegyzett cégek nagy részét érintette, amitől árfolyamuk egy irányba mozgott az adott időintervallumban.
Amerika 3 legnagyobb eszközállománnyal rendelkező bankjának az árfolyamok nagyon hasonlóan alakultak a válság alatt. A kezdeti időszakban, amikor pánikszerűen adták a részvényeket a piacon ez a 3 bank, a JPM, a Bank of America és a Citigroup átlagosan 45%-ot veszített az értékéből, pontosan annyit, mint az S&P pénzügyi szektor indexe. Ezt az időszakot egy hosszan elnyúló, laposan emelkedő trend követte, ahol a napi volatilitás még mindig magasabb volt a szektor átlagos ingadozásától. Úgy tűnt, hogy a V alakú felpattanás helyett egy hosszabb távú regenerálódási folyamat fog végbe menni a bankszektorban, ami érthető volt, mivel a nyár után a vírus újból elképesztő ütemben kezdett el terjedni, így újból veszélybe sodorta az emberek egészségügyi helyzetét, ezért a pénzügyi szektor, ami a gazdaság „egészségügyi” állapotát tökéletesen tükrözte, képtelen volt olyan hozamokat produkálni, mint a technológiai cégek részvényei.
November 9-én megjelentek az első hírek a vakcináról, és szó szerint kilőttek a részvények, beleértve a pénzügyi szektor részvényeit is. Véget ért a bizonytalanság az oltóanyag alakulásáról, így a piaci szereplők máshogy árazták be a jövőt, annak ellenére, hogy a gyakorlatban aznap még semmi sem változott. Később, december vége felé, újabb jó hírek érkeztek a bankok számára, ugyanis a FED 2021 első negyedévétől újra engedélyt adott a pénzintézetek részvényvisszavásárlási programjára. Ez miért jó nekik? Amennyiben egy vállalat saját részvényeket vásárol, azzal csökkenti a forgalomban lévő részvények számát, ami növeli az egy részvényre jutó nyereséget (EPS). Ez közvetett módon hatással van a részvény árára is, mivel a P/E akkor marad változatlan, ha a számláló és nevező értéke azonos arányban növekszik, így mondhatni a cég mesterséges módon hajthatja fel saját árfolyamát.
Túlzott optimizmus, vagy tökéletes racionalitás
Nagyot mentek a pénzügyi szektor részvényei az elmúlt 2 hónapban. Amerika legnagyobb kereskedelmi, illetve befektetési bankjainak árfolyamai már mind a februári csúcsok közelében vagy fölötte találhatóak. A nagy kérdés az, hogy igazolják-e a jelentésekben szereplő számok a befektetők várakozásait, vagy korai volt ez a nagy lelkesedés, és valóban hosszabb idő kell a gazdaságnak a teljes helyreálláshoz.
Amerika legnagyobb befektetési bankja, a JP Morgan, múlt hét pénteken elsőként hozta nyilvánosságra negyedéves jelentését, melyben az erős számok mellett számos óvatosságra intő adatot is közölt. A cég árbevétele 30 milliárd dollár fölött volt a negyedik negyedévben, ami 5%-kal meghaladta a Refinitiv elemzői várakozásait. Adózott eredményük 12,1 milliárd dollár lett, ami összehasonlítva a tavalyi eredményükkel 42%-os növekedést jelent. Ez a nyereségnövekedés elsősorban annak köszönhető, hogy jóval kevesebb hitelveszteségük keletkezett, mint azt az év elején várták, így nem kevesebb, mint 2,9 milliárd dollárt tudtak felszabadítani a félretett tartalékból. Az első adatok alapján úgy látszik, hogy a bankok túlbecsülték a fizetésképtelenség arányát, ami most eredménynövelő hatású lehet a számukra.
Mind a hat amerikai óriásbank élni fog a részvényvisszavásárlási jogával, összesen több, mint 10 milliárd dollárt fognak erre a célra elkölteni 2021 első negyedévébenben.
Figyelmeztető jel lehet azonban, hogy a fogyasztók hitelkártya használata jóval a 2019-es szintek alatt van még mindig. A hitelkártya adósság törlesztések elmaradása 40%-kal csökkent ebben a negyedévben a tavalyi adatokhoz képest, ami elsősorban az alacsonyabb kártyahasználatnak köszönhető. Természetesen a fogyasztók vásárlási hajlandóságát lehet stimulálni, és a pénzügyi piacok helyreállásával páhuzamosan a fogyasztók bizalma is emelkedik, ami stabilizálhatja a költekezésüket, azonban Jamie Dimon, a JPM vezérigazgatója a jövő kihívásaként értelmezi a bizalom helyreállítását. Hozzátette, hogy további problémát jelenthet az infláció, amit a központi bankok generáltak azzal, hogy mennyiségi lazítás néven 12.000 milliárd dollárt öntöttek a pénzügyi piacokra. Az infláció növekedése egyúton növelné a kincstárjegyek hozamait, melynek hatása begyűrűzne a részvénypiacra is.
A JPM mellett a Goldman Sachs is a vártnál erősebb negyedévet produkált. Árbevételük 17,94%-kal, míg adózott eredményük több, mint 153%-kal haladta meg az előző évi adatokat. A bankkal szembeni elvárások ugyan magasak voltak, a Goldmannek sikerült túlteljesíteni ezeket. Az egy részvényre jutó eredményüket a Refinitiv elemzői 7,47 dollárra várták, ezzel szemben 12,08 dollár lett, ami 60%-kal haladta meg az elvárt szintet. Az eredményük elsősorban a kereskedés és a befektetési bank szolgáltatások miatt ugrott meg ennyire, mivel a részvénykereskedésből származó nyereség 40%-kal magasabb volt a vártnál, míg utóbbi 27%-kal nőtt, ami elsősorban az utóbbi néhány hétben látott piaci eufóriának köszönhető.
A Goldman kevesebb szerepet vállal a lakossági hitelezésben, mint mondjuk a JP Morgan vagy a Bank of America, így az év elején hitelveszteségre elhatárolt összeg is alacsonyabb volt, melynek köszönhetően eredményüket csak 293 millió dollárral növelte ezeknek a tartalékoknak a feloldása. Ez az összeg a JPM felszabadított tartalékainak a tized része.
A szektor jövője a Biden adminisztráció alatt
Az új adminisztráció eljövetele új, mégis valamennyire ismerős irányt hozhat a pénzügyi szektor regulációját illetően. Donald Trump irányítása alatt a bankok szabályozottsága enyhült, amikor 2018-ban az akkori elnök aláírta a Dodd-Frank törvény enyhítésére szolgáló rendeletet, amely törvény komoly szabályok betartását követeli meg a pénzintézetektől likviditásuk megőrzése érdekében. Biden ezzel szemben támogatja, sőt különösen fontosnak tartja a bankok regulációját, ami stabilitást ad a pénzügyi rendszernek, azonban nem szűkíti le túlságosan a bankok mozgásterét. A januári szenátusi választáson biztossá vált a demokraták többsége, amely egyúton elősegítheti Biden nagyszabású adótervét, ami a pénzügyi szektort is érintené. A Bloomberg számításai szerint a 6 legnagyobb amerikai bank éves adófizetési kötelezettsége 2022-re elérheti a 11 milliárd dollárt, ami komoly terhet rakhat azok eredményére.
Láthatjuk tehát, hogy a pénzügyi szektornak a koronavírus utáni időszakban is komoly kihívásokkal kell majd szembenéznie, azonban egy egészségesen működő gazdaságban, ahol a fogyasztók bizalma visszatért a normális szintre, a tőkepiacok emelkednek az ingatlanárakkal együtt és a hitelek iránti kereslet egy expanzív gazdaságot tükröz, ott a pénzügyi szektor is szép kilátások elé nézhet.
