Meddig tartja életben a Központi Bank a piacot?

A koronavírus miatt kialakult pánik után döbbenetes tempóban pattantak fel a tengerentúli tőzsdék, melynek következtében az S&P 500 nemrég új csúcsot tudott elérni, ami hihetetlennek tűnhet annak fényében, hogy mi zajlik a gazdaságban, a munkaerőpiacon, illetve összességében az egész világon. De akkor mi lehet az oka ennek a megállíthatatlannak tűnő bikapiacnak? A történelem egyik első ilyen jelensége a tulipánmánia néven ismert hatalmas áremelkedés volt, ahol a virágok ára mindenféle fundamentális javulása nélkül, mindössze 3 év alatt több, mint a húszszorosára nőtt. Ez volt a történelem első tőzsdei lufija, és ráadásul egy könnyen felismerhető minta alapján alakult az árfolyam, ami az évszázadok során többször is előfordult már. Minden azzal kezdődik, hogy egy emelkedő trend alakul ki, főként a hosszú távú befektetők jelennek meg a piacon, akik egy erős fundamentális alapokkal, és nagy lehetőségekkel teli instrumentumba teszik a pénzüket. Ezt követi egy kisebb korrekció, kirázás, melynek következtében esik az árfolyam. Amint vége a korrekciónak a piac újból emelkedni kezd, és miután újabb csúcsok alakulnak ki, és nagyobb figyelmet kap a média következtében, egy nagyobb momentum érkezik meg a papírba, ami soha nem látott magasságokba emeli azt. Azonban ez sem tart a végtelenségig, ugyanis a piac szereplői egy idő után túlértékeltnek fogják tekinteni az adott instrumentumot, így az előzőhöz képest egy nagyobb korrekció jön létre, mivel a kialakult pánik miatt folyamatosan adják a papírt. Ezután kialakul az utolsó fázis, ahol az árak megint új csúcsra törnek, és itt már belépnek azok a szereplők is, akik csak azért vásárolnak, hogy nehogy kimaradjanak ebből a rallyból. Ez az a pont, ahol az árak teljesen elszakadnak belső értékektől, és ekkor alakul ki a buborék is, ami egy idő után katasztrofális pánikhoz, illetve eladási hullámhoz vezet. Pontosan ez történt 2000 körül a tech részvények piacán. Jól megfigyelhető alakzat rajzolódótt ki a NASDAQ grafikonján a 90-es évek végén. Amikor 1991-ben a média felkapta a technológiai cégek fejlődését, jelentősen megindult felfelé az árfolyam, és egy hosszútávú emelkedő trend alakult ki, amit aztán szignifikáns, közel 30%-os korrekció követett. Mivel ezután nem fordult csökkenőre a piac, így egy medvecsapdát láthatunk a grafikonon, ahol egy korábbi támasz fals letörése után folytatódott a bikapiac, és kezdetét vette az utolsó fázis, ahol már megállíthatatlanul formálódott a dotkomlufi. Az S&P 500 grafikonját vizsgálva hasonló jelenségeket figyelhetünk meg, amik egy tipikus bikapiaci ciklusra utalhatnak. A 2008-as válság után szép lassan helyreállt a piac, kialakult az emelkedő trend, amit 2011 nyaráig le sem tört az árfolyam. Amint az óvatosabb befektetőket kirázták megkezdődött a második fázis, ami egy 4 éves emelkedést hozott a piacra. Ebben az időben új csúcsra ért az árfolyam, áttörve a 2009-ben kialakult csúcspontot, melynek következtében egyre felkapottabbá vált, hogy soha nem látott mértékben dübörög a gazdaság, és szárnyalnak a tőzsdék. 2015-ben itt is megfigyelhető volt egy nagyobb korrekció, amely később újból emelkedésbe fordult át. Abban az évben nagyon magas P/E értéken forgott az index, ami azt sejtette, hogy igen túlárazottá váltak a piacon kereskedett papírok. De vajon mi hajtja a COVID-19 ellenére is egyre magasabbra az S&P-t? A 2000-es dotkomlufi kiváltó oka az volt, hogy soha nem látott mértékben indultak fejlődésnek a technológiai cégek, főként olyan területen, ami korábban elképzelhetetlennek tűnhetett. Egy idő után viszont a fejlődés mértéke nem tudott lépést tartani azzal az őrülettel, ami a papírok árában következett be, és amikor senki nem számított rá kidurrant, és 83%-os zuhanást idézett elő. Az S&P 500 esetében, annak az oka, hogy a piac szinte csak felfelé képes menni az, hogy a FED nem engedi esni a piacokat. Többé már nem számít az, hogy van-e erős fundamentális háttér a papírok mögött, mivel a Központi Bank minden esetben be fog avatkozni, ha esik a piac. Annak ellenére, hogy a GDP adatok a vártnál rosszabban alakulnak, és a munkanélküliek száma, a kormány kommunikációja ellenére még mindig viszonylag magasnak mondható, a befektetők folyamatosan pozitív híreket kapnak a FED-től, így azok egyre magasabbra hajtják az árakat, azokkal a szereplőkkel együtt, akik csak azért vásárolnak, hogy ne maradjanak ki a történelem egyik legnagyobb tőzsdei rallyjából. A múlt hét utolsó napjai elhozták a több napja tartó emelkedés végét, és egy kisebb korrekció alakult ki mindhárom vezető indexben. Az S&P 500 6,7%-ot, a NASDAQ 6,6%-ot, míg a Dow Jones ipari átlagot mutató index 5,3%-ot esett. Az elemzők nincsenek azonos véleményen, hogy mi okozhatta a váratlan eladási hullámot. Egyesek szerint profitrealizálás történt, Barry Bannister, a Stiefel részvényrészvénystratégiai vezetője szerint az esés a kereskedő algoritmusok miatt következett be, és vannak, akik a tech részvények túlárazottságára gyanakodnak. Valószínűleg nem ez az a nagy esés, amit egyes befektetők várnak, azonban érdemes lesz figyelni a holnapi nyitást. A váratlanul érkező pandémia ellenére, tankönyvbeillő formáció rajzolódott ki az elmúlt évtizedben, és jelenleg az utolsó fázisában járunk. Természetesen nem magától értetődő, hogy a következő lépés egy nagy esés lesz, ami a padlóra küldi az amerikai tőzsdéket, azonban több elemző szerint is figyelni kell arra, hogy a fundamentumok hiányát pótló Központi banki intézkedések meddig tartják ilyen magasan az árakat, és mikor érkezik el az a pont, ha egyáltalán lesz ilyen, hogy a FED által pumpált buborék kidurran.